Új év. Új túra. Méghozzá kéktúra! 
Mikor kitaláltuk nem is gondoltuk milyen remek kalandokban lesz majd ismét részünk. Volt erős havazás, jég, szikrázó kék ég és napsütés. Ezek mellett az igen csak változatos időjárási körülmények között tettük meg az év első kéktúra etapját.
Már egész héten be voltam zsongva. Csak a a hétvégi túra járt folyamatosan a fejemben. Vártam nagyon! Aztán egyszer csak ott volt a hétvége. Egész éjszaka csak forgolódtam és óránként felébredtem. Hajnal fél háromkor felkeltem végleg. Kávé főzés közben összepakoltam és három óra felé lecuccoltam az autóhoz. Öröm volt beszállni és öröm volt végre elindulni.
Tabról kifelé menet Bábonmegyer határában őzek cikáztak át az úton a fagyos hajnalban. Mosolyogtam és tudtam még pár óra és a Pilisben koptatjuk majd a harci ösvényeket. Siófokon hajtottam rá az autópályára és toltam neki, ami csak a csövön kifért. Közben zenélgettem és olyan 5 óra felé már Szigetszentmiklóson jártam. Egy gyors összecsörgést követően itt vártam meg G-t és Danit. Innen pedig Beusért mentünk, akit némi kavarást követően meg is leltünk.
Öröm volt ismét a városban autózni. Lent robogtunk a budai alsó rakparton és szerintem amíg világ a világ mindig is el fogom rontani az utolsó felhajtót, mert természetesen megint sikerült tovább szaladnom és emiatt picit tévelyegve késve érkeztünk a megbeszélt helyre, ahová természetesen ismét Gyapi érkezett elsőként.
Némi kapkodást és rohanást követően ott ültünk a kedves ismerős arcokkal a Héven és robogtunk Pomáz felé. Ott volt Gyapi, MoJo, Tűzgömblány, és mi négyen Beus, Dani, G és P. Ismét összeállt a nagy csapat ezen a napon. Aztán egyszer csak Beus megkérdezte… Preki? Jaj mondtam. Hol van Preki. Egészen elfeledkeztem a rohanásban, hogy neki is köztünk a helye. Ő viszont rafináltabb volt, mert a Héven volt már egy másik vagonban és Pomázon csatlakozott a kék elit kommandóhoz. Meg volt a csapat és Pomázról a napfelkelte szép fényei mellett nagy vidámkodva buszoztunk fel Dobogókőre.
Itt a kötelező bélyegzést követően pohárköszöntőt tartottunk és belekezdtünk az év első túrájába. Utunkat a dobogókői kilátóból indítottuk stílszerűen, ahol sok-sok fotót készítettünk az ébredező kora reggeli tájról.
Innen indultunk tovább az első ellenőrző pont a Sikáros felé. Eleinte borongós táj fogadott minket, majd egyre többet sütött a nap és a szél sem volt olyan erős. A jégen csúszkálva haladtunk folyamatosan előre. Arra számítottunk, hogy miután elhagyjuk Dobogókőt és egyre lejebb ereszkedünk a hegyről, már nem lesz hó. Eleinte így is volt. Ám tévedtünk. Amikor elértük a Sikárosi-rétet akkor elkezdett erőteljesen havazni és szép csendben minden ismét hófehér lett. A megerősödő szélben kerestük a tovább vezető utat, ami az ellenőrző ponthoz vitt. Ezt Preki segítségével meg is találtuk.
Innen már Pilisszentlászló irányába indultunk, ahol a kocsmában várt minket a következő ellenörző pont. Hol máshol is. A kötelező bélyegzés mellett ittunk némi kalóriadús frissítőt. Sör! Aztán innen vágtattunk tovább a Pap-rét irányába.
Út közben a falu határában csatlakozott mellénk egy kutya, aminek leginkább Rise örült, csak kicsit essen szó Tűzgömblány egyik kutyájáról is, aki azonnal szerelmes lett a jövevénybe és utunk következő szakaszán folyamatosan ott rohangáltak mellettünk. Aztán némi segítséggel sikerült megszabadulnunk a váratlan vendégünktől és szép csendben elértük a Pap-rétet. Itt bekerültek a kéktúrafüzetekbe a bélyegző és némi tápanyagbevitelt követően már haladtunk is tovább a Nagy-Villám felé.
Menet közben varázslatos fények köszöntek ránk. Igaz az erős szél kicsípte az arcunkat ám mégis vidáman lépkedtünk tovább. Még a Nagy-Villám előtt leültünk egy keveset pihenni, eszegetni. Miközben folytattuk az utat találtunk egy remek kis kilátóhelyet, a Borjú-fő nevű helyen. Itt rácsodálkoztunk az alattunk kanyargó Dunára és sok-sok vidám fotót készítettünk.
Közben elkezdett esteledni. Magunk is elcsodálkoztunk azon, hogy milyen remekül haladunk, hiszen túl voltunk a tervezett táv jelentős részén és nem volt még szükség a fejlámpákra. A Nagy-Villámot is még világosban értük el és nagy szerencsénkre részünk lehetett még előtte egy szépséges naplementében is.
A naplementét követően már tényleg a Nagy-Villám jött és a kötelező bélyegzés után indultunk tovább utunk végcélja Visegrád felé. Miközben lefelé bandukoltunk végül még is csak ránk sötétedet és mi csak mentünk és mentünk lefelé. Igaz inkább azt kellene írnom, hogy bukdácsoltunk, mert a Visegrádi várat követően a terep lefelé nem egy leányálom. Gondolom felfelé milyen lehet.
Végül leértünk Visegrádra és mivel az volt a haditerv, hogy a sikeres túra végén megejtünk egy közös vacsorát az ismételt találkozás és a túra örömére, ezért az első vendéglátóipari egység felé vettük az irányt, azaz jött az magától is és be is tértünk. Még Rise-t is beengedték, aki végre nagy boldogan nyúlt el a melegben. Mi pedig kipirosodva a kéktől rendelni kezdtünk és számos finomság került aznap este elénk.
A vacsorát követően lebandukoltunk a Duna partra és vártuk a buszt, ami végül jó háromnegyed óra várakozást követően meg is érkezett és visszavitt minket a fővárosba. Akkor még vidáman köszöngettünk el egymástól, de miután hazavittem Beust és Danit, no meg G-t és elindultam magam is az autópálya felé, magamban már tudtam, hogy véget ért ez a szép kaland. Akkor és ott, hazafelé minden nagyon hiányzott, de bennem van a remény, hogy látlak még barátaim, mert MenniKék!
Köszönöm nektek ezt az év eleji túrát, ami parányit visszaadta a hitemet, hogy menni mindig érdemes!
Remélem tetszeni fog majd mindenkinek! Jó szórakozást a filmhez! Letölteni is ér, akinek pedig a legnagyobb felbontásban kell “Nimród Full HD” minőségben az pediglen szóljon! Jó szórakozást! Remélem hamarosan tovább folytatjuk majd kéken innen és túl!
Bejegyzések (RSS)