feb
11
2012
Blue Dream Video
szerző: Proff kategória: Fotó, Kaland, Túrák, Videók, Visegrádi-hegység, ZenékKis kedvcsináló a hétvégi kéktúra előtt. 
|
Ez az apró kis somogyi falu rejteget pár érdekességet az idelátogatók számára. Innen indult el pályáján másfél évszázada Zichy Mihály a cárok festője, hazánkban is elismert művész.
Az itt található Zichy-kúria tíz hektáros parkja egy kisebb arborétum, ami egykoron bizonyosan szebb arcát mutatta meg az idelátogató természetet kedvelő vándorok számára. Az 1820 körül telepített park ma egy picit lehangoló látványt nyújt. Végigsétálva a parkon feltűnő annak gondozatlansága, ami vélhetően a szűkös anyagi lehetőségeknek tulajdonítható. A növények melletti apró kis táblákon ma már nem olvashatóak a betűk és a parkon átcsordogáló Zala-patakon átívelő kis híd is csak “félredobva” hever annak partján. Mindent egybevetve érdemes végigsétálni a park bejáratánál induló kedves kis vadgesztenye fasoron és bejárni annak minden egyes szegletét.
A bejárat közelében annak bejáratától balra ott, ahol a már említett vadgesztenye fasor indul egy majdnem méteres nagyságú ágyúlöveg van felállítva. A története is igen csak érdekes. Ez nem más, mint egy síremlék. A történet úgy szól, hogy Zichy Mihály egyik unokája férjének volt egy kedvenc lova, amellyel végigharcolta az első világháborút. Amikor elpusztult, ezt a síremléket állította neki.
A fasor végén akadhatunk rá Zichy vasfáira. Itt található kopjafa ennek állít méltó emléket. A parkban akad pár többszáz éves fa is. A faluba érkezve a park mellet érdemes megnézni a Zichy múzeumot, valamint Zala határában a régi temetőt. Érdemes itt egy kicsit elgondolkozni az idő mulandóságán.
jan
21
2012
Blue Dream Tour – 2012 Január 14szerző: Proff kategória: Hírek, Kaland, Túrák, Vidám dolgok, Visegrádi-hegységÚj év. Új túra. Méghozzá kéktúra!
Már egész héten be voltam zsongva. Csak a a hétvégi túra járt folyamatosan a fejemben. Vártam nagyon! Aztán egyszer csak ott volt a hétvége. Egész éjszaka csak forgolódtam és óránként felébredtem. Hajnal fél háromkor felkeltem végleg. Kávé főzés közben összepakoltam és három óra felé lecuccoltam az autóhoz. Öröm volt beszállni és öröm volt végre elindulni. Tabról kifelé menet Bábonmegyer határában őzek cikáztak át az úton a fagyos hajnalban. Mosolyogtam és tudtam még pár óra és a Pilisben koptatjuk majd a harci ösvényeket. Siófokon hajtottam rá az autópályára és toltam neki, ami csak a csövön kifért. Közben zenélgettem és olyan 5 óra felé már Szigetszentmiklóson jártam. Egy gyors összecsörgést követően itt vártam meg G-t és Danit. Innen pedig Beusért mentünk, akit némi kavarást követően meg is leltünk. Öröm volt ismét a városban autózni. Lent robogtunk a budai alsó rakparton és szerintem amíg világ a világ mindig is el fogom rontani az utolsó felhajtót, mert természetesen megint sikerült tovább szaladnom és emiatt picit tévelyegve késve érkeztünk a megbeszélt helyre, ahová természetesen ismét Gyapi érkezett elsőként.
Némi kapkodást és rohanást követően ott ültünk a kedves ismerős arcokkal a Héven és robogtunk Pomáz felé. Ott volt Gyapi, MoJo, Tűzgömblány, és mi négyen Beus, Dani, G és P. Ismét összeállt a nagy csapat ezen a napon. Aztán egyszer csak Beus megkérdezte… Preki? Jaj mondtam. Hol van Preki. Egészen elfeledkeztem a rohanásban, hogy neki is köztünk a helye. Ő viszont rafináltabb volt, mert a Héven volt már egy másik vagonban és Pomázon csatlakozott a kék elit kommandóhoz.
Itt a kötelező bélyegzést követően pohárköszöntőt tartottunk és belekezdtünk az év első túrájába. Utunkat a dobogókői kilátóból indítottuk stílszerűen, ahol sok-sok fotót készítettünk az ébredező kora reggeli tájról.
Innen indultunk tovább az első ellenőrző pont a Sikáros felé. Eleinte borongós táj fogadott minket, majd egyre többet sütött a nap és a szél sem volt olyan erős. A jégen csúszkálva haladtunk folyamatosan előre. Arra számítottunk, hogy miután elhagyjuk Dobogókőt és egyre lejebb ereszkedünk a hegyről, már nem lesz hó. Eleinte így is volt. Ám tévedtünk. Innen már Pilisszentlászló irányába indultunk, ahol a kocsmában várt minket a következő ellenörző pont. Hol máshol is.
Út közben a falu határában csatlakozott mellénk egy kutya, aminek leginkább Rise örült, csak kicsit essen szó Tűzgömblány egyik kutyájáról is, aki azonnal szerelmes lett a jövevénybe és utunk következő szakaszán folyamatosan ott rohangáltak mellettünk. Aztán némi segítséggel sikerült megszabadulnunk a váratlan vendégünktől és szép csendben elértük a Pap-rétet. Itt bekerültek a kéktúrafüzetekbe a bélyegző és némi tápanyagbevitelt követően már haladtunk is tovább a Nagy-Villám felé.
Menet közben varázslatos fények köszöntek ránk. Igaz az erős szél kicsípte az arcunkat ám mégis vidáman lépkedtünk tovább. Még a Nagy-Villám előtt leültünk egy keveset pihenni, eszegetni. Miközben folytattuk az utat találtunk egy remek kis kilátóhelyet, a Borjú-fő nevű helyen. Itt rácsodálkoztunk az alattunk kanyargó Dunára és sok-sok vidám fotót készítettünk.
Közben elkezdett esteledni. Magunk is elcsodálkoztunk azon, hogy milyen remekül haladunk, hiszen túl voltunk a tervezett táv jelentős részén és nem volt még szükség a fejlámpákra.
A naplementét követően már tényleg a Nagy-Villám jött és a kötelező bélyegzés után indultunk tovább utunk végcélja Visegrád felé. Miközben lefelé bandukoltunk végül még is csak ránk sötétedet és mi csak mentünk és mentünk lefelé. Igaz inkább azt kellene írnom, hogy bukdácsoltunk, mert a Visegrádi várat követően a terep lefelé nem egy leányálom. Gondolom felfelé milyen lehet.
Végül leértünk Visegrádra és mivel az volt a haditerv, hogy a sikeres túra végén megejtünk egy közös vacsorát az ismételt találkozás és a túra örömére, ezért az első vendéglátóipari egység felé vettük az irányt, azaz jött az magától is és be is tértünk. Még Rise-t is beengedték, aki végre nagy boldogan nyúlt el a melegben. Mi pedig kipirosodva a kéktől rendelni kezdtünk és számos finomság került aznap este elénk.
A vacsorát követően lebandukoltunk a Duna partra és vártuk a buszt, ami végül jó háromnegyed óra várakozást követően meg is érkezett és visszavitt minket a fővárosba. Akkor még vidáman köszöngettünk el egymástól, de miután hazavittem Beust és Danit, no meg G-t és elindultam magam is az autópálya felé, magamban már tudtam, hogy véget ért ez a szép kaland. Akkor és ott, hazafelé minden nagyon hiányzott, de bennem van a remény, hogy látlak még barátaim, mert MenniKék!
Köszönöm nektek ezt az év eleji túrát, ami parányit visszaadta a hitemet, hogy menni mindig érdemes!
nov
24
2011
Vérteskék – 2011 November 19szerző: Proff kategória: Barlang, Fotó, Gasztronomia, Kaland, Szívek titka, Túrák, Vértes, Vidám dolgok, VideókNoha még a beszámolóval nem vagyok készen, elérkezettnek láttam az idejét annak, hogy megosszam veletek ennek a nagyszerűen sikerült Vértes kéktúrának a filmjét, ami gyakorlatilag a rendezői változat.
nov
17
2011
Súlyos kis Vértes túra volt ;-)szerző: Proff kategória: Emlékek, Fotó, Gasztronomia, Geológia, Kaland, Szívek titka, Vértes, Vidám dolgok, Videók, ZenékSokat gondolkoztam azon, hová is vezethetne a következő túránk?! Miközben agyaltam, eszembe jutott ez a súlyos KÉK gondolat! Mindenkinek kellemes és nagyon vidám túrát kívánok ezzel a filmmel hétvégére! Liverpool! Bizonyos vagyok abban, hogy ismét hatalmas élmény lesz! Jó lesz újra átélni mindazt, amit ez a város tartogat az ember számára. Pontosan fél éve történt, hogy G kitalálta az első teljesítménytúra gondolatát. |
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Remélem tetszeni fog majd mindenkinek! Jó szórakozást a filmhez! Letölteni is ér, akinek pedig a legnagyobb felbontásban kell “Nimród Full HD” minőségben az pediglen szóljon! Jó szórakozást! Remélem hamarosan tovább folytatjuk majd kéken innen és túl!
Bejegyzések (RSS)