Szicíliai útinapló 2. rész – Indulunk – Az első benyomások

No kérem eljött a nagy nap. Nincs több visszaszámlálás. Utazunk. Hajnal kettőkor felkeltünk és csendesen pakolásztunk. A konyhában még egy kora reggeli kávé és várakozással teli pillantások egymásra, majd pakolás az autóba. Aztán Start. Go Ferihegy! 🙂

Az autópályán helyenként nagy havazásban 120 km/h-val csillagok háborúja játék. Olyan volt, mint a filmben egy “csillag ugrás”. 🙂 Aztán végül másfél órácska múlva megérkezés a Holiday Parkolóba. No igen. Az bizony kimaradt az első részből, hogy ha a reptérre érkezel gondoskodni kell az autó elhelyezéséről. Szerencsére a Budapest Airport oldalán számos lehetőség van és nekünk is sikerült kifogni egy akciót, ahol napi 600 Ft-ért lehetett parkolni. Az oldalon minden hasznos információt megtaláltok a parkolással kapcsolatban.

Miután a nagy hóban találtunk egy, a B Terminálhoz közeli helyet összecuccoltunk és a kora reggeli hidegben a havon vontatva gurulós bőröndjeinket elindultunk a reptér épülete felé. Ebből a parkolóból mindez olyan 7-8 perc.

A WIZZ-nél továbbra is szokás, hogy aki megvette a prioritásos jegyet, annak nem kell beállnia a csomagfelvételi sorba, hanem azonnal mehet a biztonsági ellenőrzési pontra. Mi is így tettünk és a nagy tömeg ellenére magam is meglepett milyen gyorsan átestünk az ellenőrzési procedúrán.

Mivel még a beszállást jelző tábla azt írta, hogy 46 perc van a beszálló kapu bejelentéséig így bőven volt időnk egy kis korai reggelire és kávéra. Nos ezzel kapcsolatban csak egy jó és egy még jobb tanács. Az első talán az, hogy a felső szinten a dohányzó melletti bárban sose rendelj kávét, mert megszívod! 🙁 Anno, mikor tavaly ilyenkor Glasgow-ba mentünk akkor is itt ittunk kávét és akkor is becsattogtunk a csőbe. Nem szeretném hosszasan elemezni, de az itteni kiszolgálás annyira vacak, hogy emberszámba sem vesznek és a kommunikáció is zérus! Igazán lehangoló. Értem én, hogy reggel van, de legalább egy mosoly és egy Jó reggelt, mit tetszik parancsolni jól esne az embernek. Ehelyett azt sem mondják Nesze b…. meg, hanem csak kirakják a pultra a cuccodat aztán csók. Amire ráadásul vagy egy jó negyed órát vársz. No de no bosszúság! Menjetek inkább a Costába! Jobban jártok.

A másik és egy jobb tanács, hogy a Budapest Airportnak van egy a Google Play áruházból letölthető alkalmazása, ahol figyelemmel lehet követni az induló és érkező járatokat. Így kora reggel vettem észre, hogy az app lényegesen korábban kiírja a kapunyitás időpontját és kapu (Gate) számát. Mivel elsőre alkalmaztam nem tudtam, hogy ez az alkalmazás mennyire megbízható. Így vártunk a kijelzőre és lőn pontos volt. Kíváncsi lennék mások ezzel kapcsolatos tapasztalataira. Nos végül is az lett kiírva, hogy Gate 16 – Terminal A, azaz Vecsés külső. 🙂 Tipikus WIZZ. Avagy fapad. No de ennyi pénzért. 🙂 Bőröndök megfog és húz. Vontat, csápon kisétál. Hogy miért nem ide állnak be a gépek dögöljek meg, ha értem. Aztán csápról lépcsőn le. Bőröndök húznak, kerekek csattognak. Aztán jönnek a táblák . .  12. 13. 14. 15. 16. Persze, hogy az utolsó. 🙂 Mondom én, hogy Vecsés külső. 🙂

Hála a Prioritásnak beférünk a legjobb 10 Magyar “futó” közé. Sokat nem kell várnunk és már sétálhatunk is a hidegben a géphez. Beszállás és elfészkelődés, aztán jégmentesítés. 🙂 Ajtó bezár. Izgalom és felszállás. Az a különös izgalom a felszállás előtt. No ez az a pillanat, amit mindig várunk és nagyon, de nagyon szeretünk. Ekkor kezdődik A Kaland! 🙂

Nos a repülőút csendesen telt. Vettünk ezt-azt és csiviteltünk és szokásunkhoz híven minden percét imádtuk a repülésnek. Volt egy pillanat, amikor fentről megpillanthattuk a füstölgő Stromboli vulkánt. Na akkor már nagyon dobogott a szívünk.

Aztán elrepültük a Jón-tenger felett, a Szicíliai partok mentén és végül feltűnt a várva várt Etna, ami uralta a leszállás szinte minden pillanatát. Izgalmak felturbózva. Szív hatalmasat dobban. Megérkeztünk!

A gép csendesen begurult a parkolóhelyére, közvetlenül a reptér épülete mellé. Jé nem Magyarországon vagyunk. 🙂 Ajtó kinyílt és na az volt az a pillanat, amikor korábban azt írtam “Nem volt egy mellbevágó pillanat.” 🙂 Enyhe szél és hűvös szél fogadott minket. No és az Etna. 🙂 Felejthetetlen látvány. Megérkeztünk Cataniába.

Ezen a reptéren váratlan meglepetésként egyáltalán nincs semmiféle ellenőrzés. 🙂 Szóval gyakorlatilag 5 perc alatt kint voltunk a reptér előtt és pislogtunk hogyan tovább. :-)Mivel a térkép ott volt a fejemben tudtam hol van az autó kölcsönző és el is indultunk arrafelé. Útközben a jobb oldalon narancsfák érettnek tűnő gyümölcsökkel, balról pedig az Etna felhőkbe vesző csúcsa.

A kölcsönzőt gyorsan megtaláltuk. Sokan nem voltak előttünk, Így pár perc múlva már ott is álltam a pultnál. Minden nagyon flottul ment és jó 10 perc múlva már ott is volt a kezemben egy Citroen C3-as kulcsa. Ugyan a hölgy elmagyarázta merre találjuk az autót, de a hatalmas parkolóban elsőre eltévedtünk, de végül meglett a “kicsike”. 🙂 Nagy óvatoskodva kiálltam vele, bepakoltunk és végre kezdetét vette az igazi kaland.

A cataniai reptérről az autópályára kitalálni nem éppen egyszerű dolog, így mindenkinek csak javasolni tudom a GPS használatát. Szerencsére Rici vezényletével gyorsan kijutottunk a pályára, ahol hála a magasságosnak nem volt túl nagy forgalom. Csendesen autóztunk egyik ámulatból a másikba esve. Eleinte balról az Etna, időközben felhők alól kibontakozó csúcsa volt a fő látnivaló, míg jobbról a Jón-tenger kísérte utunkat. Itt-ott citromligetek és varázslatos színek mindenhol. Mint, ha csak tényleg tavasz lenne.

A Messinába tartó autópályán, közeledve Taormina felé egyre nagyobb lett a forgalom és itt már komolyabban megtapasztalhattuk azt a tényt, hogy az Olaszok a sebesség korlátozó táblákat pusztán ajánlott sebességnek tekintik. 🙂 Igyekeztem felvenni én is tempót és a távolban megjelent a hegyre épített város. Mi tagadás be voltunk zsongva.

 

Nincs komment
Megoszt:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.